Dr. Kulcsár Andrea
gyermekgyógyász, infektológus főorvos, védőoltási tanácsadó írása
a HGYE Vezetőségének közreműködésével.
A napokban nyilvánosságot kapott tragikus kimenetelű eset ismét felhívja a figyelmet az invazív menigococcus fertőzés rendkívül súlyos veszélyeire.
A megbetegedés Magyarországon ritkán (évente mintegy 30-50 esetben) fordul elő, az OEK adatai szerint az elmúlt évben 36 esetet jelentettek. A kórokozó az esetek háromnegyedében menigococcus B, 17%-ában menigococcus C, 8%-ban ismeretlen szerocsoport volt (ebben az esetben a diagnózis a klinikai képen alapult). A halálozás 25% (9 eset) volt, ebből 6 eset B, 2 eset C, egy esetben ismeretlen szerocsoportú volt a kórokozó.
A betegség megelőzésének legeredményesebb módszere a védőoltás.
Jelenleg mindkét, hazánkban előforduló szerocsoport ellen hatékony vakcinával rendelkezünk, és forgalomban van az Európa több országában előforduló W135, valamint a már hazánkban is felbukkant Y szerocsoportok ellen is védettséget biztosító négy komponensű (A,C,Y,W135) oltóanyag is.
A betegség mintegy 75%-ban csecsemőkorban fordul elő,
az incidencia csúcsa 6 hónapos kor körül van. A hazai epidemiológiai helyzetben, nyájimmunitás hiányában a szórványosan előforduló fertőzés ellen egyéni védelem kialakítása szükséges. A meningococcus elleni immunizálást ezért már 2-3 hónapos korban javasolt megkezdeni. A csecsemőket a MenB vakcina alkalmazásakor minimum egy, a MenC oltás esetén pedig két hónap időközzel kell oltani, így 5-6 hónapos életkorra az első két (MenC), illetve három (MenB) oltás elvégezhető. Ezt követően egy és két éves kor között mindkét vakcinából egy-egy emlékeztető oltást kell adni. Amennyiben az oltási sort csak később tudjuk megkezdeni, az oltások időzítésével kapcsolatban az alkalmazott oltóanyag alkalmazási előírása az irányadó.
A két különböző szerocsoport elleni oltás egy időben, vagy bármely kötelező védőoltással együtt is beadható. A tapasztalatok szerint azonban a jelenleg forgalomban lévő MenB oltóanyag (Bexsero, GSK) ritkábban okoz lázas reakciót akkor, ha azt nem más típusú védőoltással együtt alkalmazzuk. Az alábbi sémát követve a meningococcus elleni oltások optimálisan beilleszthetők a kötelező oltási sorba.
Minthogy a C szerocsoport elleni vakcina által kiváltott protektív ellenanyagszint 5 éves kor alatt csupán 3-4 évig, idősebb gyermekekben 5 évig áll fenn, a biztosítható védettség korántsem életre szóló. Ezért a csecsemőkorban megkezdett meningococcus C elleni védőoltás ismétlése 5-6 éves életkorban (praktikusan a 6 éves kötelező DPT-IPV oltással egy időben), majd ezt követően 5 évente ajánlott.
A B csoportú kórokozó elleni oltóanyaggal kapcsolatban még nem állnak rendelkezésre részletes adatok az alapimmunizálást követő további booster oltás(ok) szükségességéről.
A fertőzés kockázata serdülőkorban ismét emelkedik
(a tünetmentes nasopharyngealis hordozás ebben az életkorban akár 20% is lehet!), ezért a kamaszok immunizálására különös figyelmet kell fordítani.
A fiataloknál legalább 25 éves korig, a fertőzés életkori prevalenciájában, szükséges a meningococcus elleni védettség fenntartása. A fertőzés rizikóját a hasonló korúak közössége növeli (iskola, kollégium, felsőoktatási intézmények, táborok, fesztiválok). Ebben az életkorban a B szerotípus elleni védőoltás (korábban nem oltottak esetén egy hónapos időközzel 2 oltás) mellett a négykomponensű (Men A,C,Y,W135) oltás javasolt.
100%-os védelmet soha egyetlen oltással sem lehet garantálni. Magyarországon azonban még nem kezeltek egyetlen előzetesen oltott, és mégis meningococcus fertőzésben szenvedő beteget sem.
